Makacs, öreg, szelíd idióta
csak te maradtál a Tejivóba.
Valami gyermeki lázat kergetsz:
küzdesz, fáradsz, és elvetsz.
És belátod lassan, hogy nem megy.
Hiába nyílt ki a ketrec.
És sejted, ez az álom vége. Kelhetsz!
Egy pakli cigi, a kiherélt vágyak.
Ennyi maradt, mást ne hibáztass!
Ahol régen sok út összeért,
az is kávészünetet kért.
Az ablakok vakon bámulnak rád
elázott, kivert kedd délután.
A város üres, sáros, hideg.
Az Álmoskönyv szerint:
nincsen tüzed.
Amerika javára ágyam.
Elfogott, ezért izzadt.
Bűzlik tole a város,
a Nagy Álomgyáros fulladt.