Kivont karddal a szőnyeg alatt

Ha megkérdeznék tőlem, hogy honnan az Amorf Ördögök név, nem tudnék rá válaszolni, ugyanis a gimiben az ajtó felőli padsorban ültem, a zenekart pedig az ablakfelőliben alapították. Egyik csütörtök délután elmaradt a foci, busongva rúgdostam a tornazsákot a folyosón. Az iskolarádió stúdióhoz érve éktelen zajra lett figyelmes a borongás. Benéztem hozzájuk, hogy is érzik a délutánt. Két osztálytársam volt odabent, a Tövisházi Brusi meg a Héjj Döme. Mondták, hogy próbálnak a zenekarukkal, az Amorf Ördögökkel. Asztalra csaptam, hogy én akarok lenni az énekes. Hagyták.

Pár hét múlva minden fiú az osztályból benne volt a bandában, még Lars, a grönlandi cseregyerek is. Ő igazából Amerikába szeretett volna menni, de ott nem volt hely, így került ide hozzánk az angyalföldi Németh László Gimibe. Mivel senki sem értett a nyelvén, és ő se máson, a basszus funkciót bíztuk rá. Egy vasrúddal kellett ütnie a szekrényt. Hívjuk koncepciónak, de igazából a hozzá nem értés az oka, hogy hangszer nem szerepelt a zenében, csak innen-onnan lomtalanításokról összeszedett mosógépdob, menzáról elopott tányér, evőeszköz, üveglap, vaskuka, hamutartó volt a zajzenei arzenál. Ezen időszakban összesen három koncertet tartottunk a gimi alagsori Teaházában. Amikorra már iskolai körben befutottnak voltunk mondhatók, betiltottak minket, mert egyik szeánszunk alkalmával túl hangosan vertünk egy fűtéscsövet, és a gondnoknő a lakásában nem tudta tőlünk nézni a Dallast. Brusival gondoltuk megturnéztatjuk a repertoárt, és összeállunk hármasban még egy performációra egy kerületi szakközépben. Mellettem ülő Erdélyi Szabolcs haverom (azóta rendőrnyomozó) dobolt, Brusi hegedült-énekelt, Szabi is énekelt. A mai szóhasználat fesztiválnak hívná az eseményt, volt 2db punk, 1db metal zenekar, meg mi. Zacskóval a kézben, totális delíriumban hevertek el a földön a beszórakozottak, senki sem volt talpon a vidéken, pedig még csak délután volt. Gondoltuk nem is kéne belekezdenünk a koncertünkbe, mert kapunk egy agyonverést, de exibícionizmusunk legyőzte az észt, és csak nekifogtunk. Már az első számnál nyiladozni kezdtek a szemek, hogy ez meg mi a fasz. A másodiknál már röhögtek, a harmadiknál a büféből bejöttek sokan, a negyedik után abbahagytuk, mert magunk sem értettük hol késett addig, de azért volt önkritikánk. Hosszú időre leálltunk a koncertezéssel. 1997 egyik napsütötte tavaszi délutánján, amikor még a Polifilm Technikumban ültem munkaidőben isolatitkárént, Merza igazgatóm elvitt a Bérkocsis utcába, hogy kamerázzak egy készülő Szőke „színdarab” próbáján, hogy utólag emlékezzenek az érintettek, hogy melyik ruha, melyik után következik. Valahogy több jelmez volt, mint fiú, hát rám parancsolt a direktor úr, hogy öltözzek be én is. Így kerültem bele a sóbizniszbe.

Az előadás után, melyben ha jól emlékszem úszómestert alakítottam, megtarthatónak bizonyultam, és beleszövődtem a további elképzületbe. Következett egy négyfős „kamaradarab”, a Gyöngyhullás. A Szőke volt benne a vidéki nagybácsi, Merza az apám, egy csinos szőke lány az anyám, és mint ahogy az előbb említett viszonyok alapján is kitalálható, én a kisgyermek. További utunkat kísérő tekintet számára zuhatagként hull alá a felismerés, mely szerint ama bizonyos szőkeszép ábránd a Bori volt. Egyik előadás előtt az R.S.9. Színház öltözőjében akadt idő és egy kazettás magnó, melyen meghallgathattam az aznap délután Brusi komámmal befejezett kis számunkat, a Virágoskert az élet-et. Kettesben tartózkodtunk a Borival a helyiségben, nagyon megtetszett neki ezen szerény lélekdarabka. Beszámolt egy régi álmáról, mely szerint ő egy zenekar énekesnője. Szinte könyörgőre vette, hogy foglalkoztassuk. Hajlandósága számomra hihetetlennek tetszett, majd pont egy ilyen bomba nő fog pattanásos rosszarcúságunkkal azonosulni vágyni. Azonban, komolyan gondolta. Lelkesen értesíttem harcostársamat a történtről. Nagy álmok találkozása volt ez, mely csak igen ritkán -vagy többnyire soha, de ezúttal mégis- fordul elő az emberéletben. Sok estét töltöttünk eztán hármasban Brusi lakótelepi ingatlanában borral és zenéléssel. Talán csak a Bori gondolta közülünk, hogy egyszer ez az egész kikerül majd arról a 20nm-ről.

1998-ban volt egy internetes fórum az indexen, melyen az Anima Sound System-ről folyt a vitatás. A zenekar akkoriban Széll Laci UCMG-s istállójához tartozott. Ő adta ki, menedzselte, és futatta fel őket Sinka Zoli segédletével, aki ma autóversenyzőkkel foglalkozik, illetve a Playstation hazai ügyeivel. Az Animát illetően Brusi beírt ebbe a fórumba egy kritizáló véleményt, melyből hosszas észosztás alakult ki. A vitát lezárandó, a Laci beírt, hogy ha ilyen okos vagy kis haver, csináljál jobbat. Brusi elküldte neki a Virágoskert-et és a Zacskó víz-et. Laci meghallgatta, érdekesnek találta. Nemsokára küldött egy 20 oldalas szerződést. Én ebben a pillanatban szereztem tudomást az ügyletről. Egy szót sem értettem belőle, amikor elém tolta. Azóta se nagyon szoktam érteni ezeket a papírokat, meg azt se nagyon, hogy mit akarnak tőlünk. De aláírtuk persze, mi bajunk lehet. Ekkor fordult hatalmasat a sorsunk. Hivatalosan is zenekar lett az Ördög, noha zenekar egyáltalán nem volt csak a Brusi, a Bori meg a Szabi sűrű találkozása az imént említett zuglói lakásban.

Kis idő múlva a Laci szólt, hogy lesz egy Hungarotonos válogatás lemez régi feldolgozásokból, csinálhatnánk rá mi is valamit. Brusi az azt megelőző napon az Őrsön, az aluljáróban, a hajléktalan vásárban egy öreg nénitől vásárolt egy százasért egy kislemezt. Az egyik oldalán volt a Nekem a Balaton című szám. Délután megcsinálta az alapot, este felénekeltük. A válogatás lemezből persze nem lett semmi, de ez az egy nap alatt elkészült szám lett az, amellyel nem mondom, hogy egy csapásra, meg azt sem, hogy berobbantunk, de bekúsztunk a köztudatba, vagy legalábbis elhelyeztük apró kis bombánkat a gépezetben. Benne foglaltatott a szerződésben, hogy évi 3 kislemez és 1 nagylemez a feladat. Azt hittük, hogy ezt komolyan kell venni, hát további fröccsöket vettünk az éjjel-nappaliban az első hivatalosan megjelenő nagylemezünk elkészüléséhez.

A nyár, mintahogy minden évben, elhozta a Művészetek Völgye Fesztivált, mely esemény alatt reggelente csikkeket szoktam volt szedni a Szőke udvarán. Az első nap rengeteg csomaggal egy Ladából kiszállt egy szakállas télapó a felségével. Bejöttek a házba és közölték, hogy itt fognak lakni, míg tart a bál. Mondtam, jól van, akkor pakoljanak le az előszobában. Ők voltak a Mikó Gyuriék. Mesébe illő remek találkozások idejét éltük akkortájt. Nagyon össze akarta hozni ezt a zenekart a véletlen. Egy év múlva, ma sem értjük hogyan, elkészültünk a Betyár a holdon-nal.

Amorf Ördögök Blog 2006-09-17 bejegyzése